"The possibilities are endless" - de igazából mégsem. Két kimenetele lehet a szezonnak és kétféleképpen érhetünk oda.
Nem titok, mostanában eléggé látványosan kongatták meg a vészharangot - már ami az FC Barcelona játékát illeti. Eddig is jelen voltak a kritikus hangok, de közel sem reklamáltak ennyien és ilyen hangnemben. De mi is történt pontosan idén? Lehet nem erre a válaszra számít az egyszerű szurkoló, de szerintem az égvilágon semmi. Sőt, ha jobban megnézzük épp, hogy javulnunk kellett volna, mégis gyengébben muzsikál a csapat mint tavaly.
Nézzük az érkezőket:
Malcomról igazából nem tudunk semmit. Mert egyszerűen nem játszik. Lehet, hogy nem üti meg a szintet, lehet, hogy nincs hely számára az aktuális rendszerben, lehet hogy csak ki akartuk tolni a Romaval (mondjuk ez kicsit erős lenne) miután a tavaly ilyen ocsmányul beleköptek Valverde sóskalevesébe.
Arthurt maga a totális futball istene küldte el hozzánk, hogy azért mégis lássunk egy parányi fényt az alagút végén. Ez a gyerek jobban ügyel a labdára, mint Pinto a napi szteroid adagjára. Az elmúlt évek legjobb igazolása.
Arturo Vidal avagy "hozzatok nekem egy agresszív kismalacot Paulinho helyére". Tudtuk, hogy jó játékos, megkapta Peptől is a tiki-taka kompatibilis plecsnit. Nem annyira gólerős mint Paulinho, viszont több poszton is be lehet vetni. 18 millióért szerintem simán megérte elhozni.
Clément Langlet számomra a legnagyobb meglepetés. Őszintén, hányszor fordul az elő a Barcával, hogy egy JÓ védőt igazol? Umtitin kívül nem sok eset jut eszembe a közelmúltból. Teszi a dolgát. Nem lesz belőle világlegjobbüberalles védő, de amikor kell akkor tisztességesen helytáll. Bele se merek gondolni mekkora szarban lenne a csapat, ha nem jött volna a nyáron.
Négyből három igazolás tehát bevált, abból az egyik akár egy évtizedre is meghatározhatja a Barca játékát. Akkor mégis miért nem jönnek az eredmények? Nos, ezzel nem leszek népszerű, de szerintem Valverde kinevezése óta stagnál a csapat. A másik nem túl népszerű kijelentésemre se kell túl sokat várni: szerintem nem (elsősorban) az eredmények határozzák meg, hogy egy csapat mennyire működik jól. Gondolom mindenkinek megvan, amikor Guardiola átvette a csapatot és az első két meccsén nyeretlen maradt. Mindenki a csapat és a klub vesztét vizionálta, állítólag gödörbe került az egész katalán hóbelemanc. Cruyff viszont a játék képe alapján pozitívan vélekedett Guardiola tevékenységéről.
Beszéljünk egy kicsit a játék képéről.
Biztos sokszor hallottuk már a következőt: "a játék képe alapján..." Minden meccsnek van egy "képe". Szerintem játék képét az határozza meg, hogy melyik csapat mikor mit és mennyit tesz a győzelemért. Lehet kikapni úgy is, hogy a játék képe alapján gólokkal kellett volna győzni. Senkinek sem kell bemutatni a 2012-es Chelsea elleni visszavágót. Persze nem akarok én semmit sem elvenni poker face Di Matteo érdemeiből, remekül zárta le a passzsávokat és parkolta be a buszt. Ezzel együtt is, folyamatosan alakított ki helyzeteket a csapat. Nem csak olyan helyzeteket, amik egy szem begyakorolt sémából születtek (*khm alba-messi*), hanem kreatív labdajáratás következményeként kialakultakat. Valverde alatt a játék képe hatalmasat romlott. Statisztikailag is kevesebb és minőségileg gyengébb helyzeteket dolgoz ki a csapat, de amit a statisztika nem tud rendesen visszaadni, nos az a legnagyobb problémája a csapatnak. Nincs flowja a csapatnak. Lassan építjük fel a támadásokat, lassan érünk vissza védekezni. Eddig azzal volt megszokva a csapat, hogy mi kontrolláljuk az eseményeket. Most az eseményekre reagál a csapat. Proaktív csapatból reaktívak lettünk. Mindenki tudja, hogy Leo elkezd befelé cselezni majd Albát keresi. Ha nem találja akkor megpróbál rádurrantani egyet. Mindenki tudja, hogy Alba Messit keresi. Ha nem találja akkor rádurrant egyet akkor megy a visszapassz és kezdődik az egész elölről. Lassú a labdajáratás és kevés ember veszi ki belőle a szerepét.
Ernesto Valverde legnagyobb problémája nem az, hogy néha leikszel a csapat vagy netalán kikap. Ernesto Valverde legnagyobb problémája az, hogy nem tudja mit kezdjen a csapattal. Szeretne beton biztos védekezést, de fel kell ezt adnia, ha a támadótrió játszik elől. Kreatív támadófocira pedig kijelenthejük másfél év után, hogy képtelen. A keret képes látványos, de főleg célratörő támadófutballra. Semedo kifejezetten ügyes és gyors védővé nőtte ki magát, mégsem látjuk azt, hogy hasznát vennék a kvalitásainak mint Alba esetében.
Mégis talán a legnagyobb probléma ami megosztja a szurkolókat az a siker elérésének módja.
- Lehet eredményfutballt játszani, ahol a mutatott játék képe nem számít, csak az eredmény.
- Lehet olyan futballt játszani ahol egy a csapatnak van egy jól definiált stílusa és aszerint eredményeket elérni.
Meggyőződésem, hogy Valverde eredményfocit akar és nem is lenne ezzel baj, ha jönnek az eredmények. Ha Valverdének sikerül idén legalább a dupla (bajnokság + BL) akkor részemről egy büdös szót sem szólhatok a munkásságáról. Nekem viszont ez nem tetszik. Ezt a focit szerintem hagyjuk meg a matracnak azoknak a csapatoknak akik nem rendelkeznek olyan technikás játékosokkal, mint mi. Tegyünk oda egy tökös performanszt ami után elmondhatjuk, ez jó mulatság, férfi munka volt.
Na és milyen fotelszurkoló az olyan, aki ne tudná a football manageres okosságait megosztani? Szerintem ez a lehető legjobb felállása a jelenlegi csapatnak:
